File:1956a.jpg

Szétlőtt harckocsi a Móricz Zsigmond téren, 1956.

Tank of the Soviet aggressors destroyed during the Soviet invasion into Hungary, 1956.^[1]

Original filename: http://www.budapestcity.org/11-egyeb/utcak-terek/Moricz-Zsigmond-ter/1956a.jpg

Description of the context

http://www.budapestcity.org/11-egyeb/utcak-terek/Moricz-Zsigmond-ter/index-hu.htm Móricz Zsigmond tér

Hamarosan!

A tér története

Innen a budai oldal szinte valamennyi részére eljuthatunk főútvonalon: Óbudára, a Gellért-hegyre, a Várba, Lágymányosra, Kelenföldre, Gazdagrétre, Őrmezőre, Budafokra és Nagytétényre. Legfontosabb tömegközlekedési járatai a 7-es, 173-as, 40-es és 33-as buszok, valamint a 4-es, 6-os, 19-es, 47-es és 49-es villamosok. A BKV járataival Pest legfontosabb tereit is elérjük.

Ezen az 1884-ben készült térképen még csak utak találkozását látjuk

A tér történelme előtti időkben a mai Fehérvári út vezetett a "déli végekre", vagyis Budafok és Nagytétény felé, azokon túl pedig Fehérvárra. E főútnak 1851-től Weissenburgerstrasse volt az elnevezése, s csak 1872-től hívják Fehérvári útnak. A XIX. század végéig a környéken csupán szőlőskertek, kisebb birtokok, gyümölcsösök és villák voltak.

Miközben 1873-ban Buda, Óbuda és Pest egyesítésével létrejött Budapest, a Közmunkák Tanácsa tervekkel vágott neki a Gellért-hegytől délre eső terület szabályozásának. Két útvonalat – a Promontori (budaörsi) és a Fehérvári utat – jelölték ki a térség fő útjaiként. Ezeket a mai Petőfi híd folyatásaként kialakítandó budai körútnak kellett volna keresztezni. Az érdeklődés csekélysége és a más, fontosabb fővárosi feladatok felé forduló figyelem lassította e tervek megvalósítását. Legelőször a Gellért-hegy déli és délnyugati oldala népesült be. Mint mindenütt a budai hegyvidéken, az utcák itt is a korábbi dűlőkből, szőlőskertekből és vízmosásokból alakultak ki.

A hegytől délebbi terület jóval lassabban épült be. Az Országos Kiállítás idején, 1896-ban még alig találunk itt épületet. Rendezett út itt ekkor csupán a Fehérvári út volt és a Promontori út. Ezen kívül csak a déli vasútvonal töltése mellett épültek ki burkolt utak; lényegében a mai Budaörsi és Hamzsabégi utak helyén.

A mai Feneketlen-tó előtti időkben e területen, az 1880-as években téglagyár létesült. Ettől délre és a Fehérvári úttól keletre a Budai Közvágóhíd telkei helyezkedtek el, kelet felé túl a mai József utca vonalán. A mai bercsényi utca környékén kertes-ligetes terület volt, a Promontori út mellett az Irinyi József utca felé pedig a Kőolaj Finomító gyár kapott helyet.

Már az 1890-es évek elején megállapította az Országos Közegészségügyi Tanács, hogy a fővárosban, Krisztinaváros mellett éppen Lágymányos és Kelenföld levegője a legegészségesebb. Ám míg a belterülethez közelebb fekvő Krisztina gyarapodott, a Gellért­hegytől délre eső terület fejlesztéséről a főváros hallani sem akart. Ezért vetették fel Lágymányos hívei a Millenniumi Kiállítás ide helyezésének gondolatát.

A Lágymányosi-tó köré tervezett "Constantinápoly" nevű vígalmi negyed terve az 1890-es évek elejéről Kellner Lipót elképzelései szerint (egyes hiedelmek szerint a vígalmi negyed létezett, pedig ez téves)

A téren 1898-ban indult el az első villamos, amely egészen Kelenföldig közlekedett, rá egy évre pedig, 1899-ben megnyílt a Gellért tér - Budafok "villanyos vasút"-vonal is.

A mai tér helyét az 1900-as évekre csupán mint elágazást jelölték, s itt egyetlen épület, a Fehérvári Fogadó állt még csak. A környék fejlődésének történetét alapvetően meghatározta a földrajzi környezet, mindenekelőtt a térséget keletről határoló Duna. Kiépülése szorosan egybeköthető Lágymányos fejlődésével, hiszen a Lágymányosi-tó fokozatos feltöltésével létrejövő új városrész útjai mind ide futottak be (lásd: Lágymányos).

Egy 1902-ben készült térkép részlete: a mai Kosztolányi Dezső tér és a Mogyoró-tó már létezik, s megjelent a környéken néhány házikó is a Műegyetem alatti részeken

A század elején egyetlen háztömb se állt a földeken, csak gyártelepek, egy vágóhíd, egy téglagyár, és néhány műhely volt található szétszórtan. Ezeket a '10-es évekig lebontják.

Ugyan Budapest határa ekkoriban már Albertfalva előtt volt, de maga a lakóövezet tulajdonképpen itt véget is ért. A Fehérvári út vasúti töltés utáni részét hívták Külső Fehérvári útnak (bár ez egyetlen korabeli térképen sem szerepel), s Albertfalva is csak az út két oldalán sorakozó, mintegy három tucatnyi házból állt.

A Külső Fehérvári út valamikor (sajnos az évszám és a pontos helyszín ismeretlen)

1904-től már "villanyos vasút", azaz HÉV vezetett Albertfalván keresztül egészen Budafokig, s ezáltal megindulhatott a környék fokozatos benépesedése és kiépülése. A városrendezés ekkoriban csak annyiban volt tendenciózus, hogy a belterületen a lakásépítést engedték meg, innen a gyárakat kitelepítették, illetve a Fehérvári út külső szakaszára koncentrálták. A belterületen csak a Budafoki úti dohánygyár maradt meg.

A körtér észak-keleti oldala az 1910-12-es évekre beépült, csupán a déli oldal jellegzetes negyed-kör alakú házai hiányoztak. A tér közepét ekkor egy kissé elnyújtott kör alakú pázsitos rész jelentette.

A tér 1910 után (talán jobb lett volna ilyennek meghagyni)

A Váli utcai Fiú- és Leányiskola épülete 1910 után

Ezen az 1910-es térképen már látszik a tér kör-alakú kialakítása, s látható a tervezett városrész utcáinak nyomvonala és a még létező Lágymányosi-tó is

A Lágymányosi dohánygyár épülete a Budafoki útról (ma ennek helyén áll a MOL székháza, északi irányban pedig vele szemben a 86-os busz megállója)

1912-ben hurokvágány-rendszert építettek a pázsit-felület köré, így egyre több villamos-viszonylat jöhetett a térig. 1928-ban a Szent Imre herceg út (ma Villányi út) is villamossíneket kapott; ezt 1929-ig egész a Budai Indóházig (ma Déli pályaudvar) építették ki.

Az építkezések követték a rendezett út- víz- és csatornahálózat kiépítését. A főútvonalak mentén házadómentességgel gyorsították az építkezéseket. Sajnos, e házak általában még az 1914. évi Építési Szabályzat szerint készültek el az első világháború előtti szemléletnek megfelelően, belsőudvaros formában. Csak a mai Bocskai úttól délre kezdtek lazább, keretes beépítésű együtteseket emelni, de ezt is csak a harmincas évek végétől.

1928-ban a Szent Imre herceg úton megindult a villamosközlekedés.

A tér 1929-ben a Horthy Miklós tér nevet kapta. Rá egy évre állították fel a téren Kisfaludi Strobl Zsigmond Szent Imre herceg című szoborcsoportját. A szobor elkészítésére a szobrászművészt 1929-ben Croy-Dülmen Izabella főhercegasszony kérte fel. A szobrot Rafaell Vignalli öntötte, aki a kor egyik leghíresebb szoboröntője volt.

A szobor leleplezését előkészítő bizottság 1930. július 17-én tartotta alakuló ülését Bitter Illés, a Szent Imre Gimnázium igazgatója vezetésével. A szoborcsoportot augusztus 7-én állították fel a helyszínen, és augusztus 17-én leplezték le Serédi Jusztinián hercegprímás által bemutatott ünnepi szentmise keretében.

A terület 1930-ig az I. kerület része volt, de az 1930. évi XVIII. törvénycikk közigazgatási változtatásai között elrendelte a túl nagy I. kerület felosztását. A XI. kerület adminisztratív okok miatt végül csak 1934-ben jöhetett létre.

1937-ben a Verpeléti úton (ma Karinthy Frigyes út) is megindult a villamosközlekedés.

Térkép részlete 1938-ból (a Horthy Miklós tértől délre már kezd benépesülni a terület)

A Horthy Miklós tér 1940-ben

1942-ben építették fel Schall József tervei szerint a Beszkárt kör alakú forgalmi épületét, a Gombát. Díszkútját Szomor László készítette.

A tér látványa 1943 (?) körül

A tér a második világháborúban szerencsére kevés sérülést kapott. Ennek is köszönhető, hogy a körülötte lévő épületek gyakorlatilag eredeti állapotukban állnak.

A mai Október 23-a út 1946-ban, amikor még csak egy keskeny, jelentéktelen utcácska volt (a kép jobb szélén látható a környék jellegzetes épülete, a Magyar Advent temploma)

1945-ben a teret átnevezik Móricz Zsigmond térré.

Lágymányos térképe 1947-ből

1956-ban a magyar szabadságharc egyik fontos ellenállási központja működik a téren. A legnagyobb harcok e fontos csomópontban és környékén október 24. és október 26. között, illetve november 4-én és november 5-én voltak. A környék azon a felvonulási útvonalon volt, amelyen keresztül a Dunántúli gyülekezési központokból érkező szovjet tankok megközelítették a budapesti Duna-hidakat.

A téren harcoló szabadságharcosok létszáma 300 körülire volt tehető, akik eleinte csupán gyalogsági fegyverekkel rendelkeztek és civilekből, valamint katonákból álltak. Lőszerraktáruk a Gomba épülete volt. Október 27-én a felkelőket kiszorították a körtérről, illetve a Szabadság híd környékéről, de később visszatértek. November 4-étől a felkelők Oláh Jenő (1933–2001) volt hadnagy és Kiss Amadé vezetésével vették fel a harcot a támadó szovjet tankokkal. Bázisuk a 10. számú ház volt és a Népbüfé tetejéről kelepelt a géppuska. A mintegy 80 ellenállóhoz csatlakozott a pápai rohamlöveg-zászlóalj egy egysége, lövegeikkel együtt. November 5-én legalább három harckocsit sebesítettek meg és visszavonulásra késztették a támadókat. Egyes források szerint másnapra bekerítették őket, de van olyan visszaemlékezés, amely szerint a körtériek számára csak 7-én következett el a vég. Oláh és Kiss távoztak az országból. Egyes források szerint a körtéri ellenállókat a megtorlások során nem érte retorzió, mert nem tudták azonosítani őket.

Szétlőtt harckocsi a Móricz Zsigmond téren

A Karinthy Frigyes útról kilőtt szovjet lövedékek okozta kár

A Móricz Zsigmond körtér az 1950-es évek vége felé (mikor a Gomba körül még megfordult a törökbálinti HÉV)

A Fehérvári út 1962-ben

A tér a háború befejezésétől kezdődően gyakorlatilag folyamatos átalakítások alatt állt a villamos-vonalak változtatásai és az egyre növekvő tömeg- és közúti közlekedés fokozódó igényei miatt (erről bővebben a Hampage.hu oldalon olvashatnak!).

A Gomba körüli hurkot 1972-ben a forgalomból kivonták, minek következtében a 41-es villamos Kamaraerdő felől jövet csak a budafoki forgalmi telepig közlekedett. Onnan a 47-es villamossal lehetett továbbjutni a központ felé. Az 1990-es évek elején sokáig úgy volt, hogy a Gomba körüli síneket felszedik, aztán végül 1993. május 30-án a 41-est ismét elvezették odáig. A Gomba körüli hurkot végül a Bartók Béla út felújítása során, 2002-ben szüntették meg (erről bővebben a Hampage.hu oldalon olvashat).

A Karinthy Frigyes út - Bartók Béla út közötti villamossíneket 2000. júniusában szedték fel. 2006. május 20-án a hurkot is megszűntették (Siroki utca - Váli utca - Móricz Zs. körtér), majd kiépítették a fejvégállomást.

2008-ban - a 4-es metró beruházás részeként - a Móricz Zsigmond tér nagy részét feltúrták és megkezdték az aluljárórendszer és a metróállomás kiépítését.

A tér 2006. júliusában A Gomba környéke már átesett az átalakításokon (kép: Görög András)

A tér 2007. májusában Halad a metróállomás építése (kép: Görög András)

A Móricz Zsigmond tér aluljárója

References